"Tudomány a művészet mögött"
Egy kis kultúrtörténet...
Apáczai Csere János 1653-ben megjelent, a kor valamennyi tudományát rendszerező művében, a Magyar Encyclopaediaban "a csinálmányokról" szóló VIII-ik részben felsorol több tucat találmányt, melyek nagyban elősegítették az emberek mindennapi boldogulását. Megemlíti többek között a számvető táblát, a puskaport, a kemencét és nem utolsó sorban a napórát.
A napnak 12, illetve 24 részre való felosztását minden ókori kultúrnép körében megtaláljuk. Az általuk készített első időmérők az egyenletesnek hitt Nap járását használták fel arra, hogy a nap kisebb elosztását mérjék. A napóra kétségkívül az első időmérő eszköz volt. Az asszír, föníciai, egyiptomi népek körében különösen nagy jelentőséggel bírt, hiszen szubtrópikus éghajlatú hazájukból nézve az ég az év legnagyobb részében felhőtlen volt. Elengedhetetlenül fontos azonban, hogy időmérő csillagászati eszköznek istekintsük a napórát, hiszen a Föld napi forgását és a Nap körüli éves keringését is tükrözi egy adott helyen. Annak alátámasztására, hogy az emberiség történetének minden korszakában milyen fontossággal bírt, szolgáljon néhány példa az alábbiakban:
Omar Khajjám perzsa költő és csillagász, a Rubáiyát szerzője 1080 táján napóra segítségével dolgozta ki az új iszlám naptárat.
A középkorban a napóra volt az egyetlen aránylag széles körben elterjedt csillagászati műszer. 1686-ban Buda ostromakor az egyik roham során egy holland katona elvesztette zsebnapóráját(!),amely az 1970-es évekbeli budavári feltárások során került elő.
A XIX.század közepéig napórával ellenőrizték a pontatlanabb mechanikus órák járását.
A napóra minden kétséget kizáróan nem tud versenyezni a mai pontos mechanikus órákkal, azonban egy napóra tulajdonosa számára sokkal örömtelibb, ha saját időmérő eszköze működését figyelheti. Az emberiség történelmével elválaszthatatlanul összeforrt, a világ bármely táján járva felfedezhetjük épületeken,utánozhatatlan karaktert, patinát kölcsönözve az őt viselő épületnek.Ugyanakkor önmagában is művészeti alkotásnak tekinthető,képzőművészeti, művészettörténeti szempontból is fontos műtárgy, amely sokszor az épület (gyakran műemlék) szerves részét képezi, osztozva annak sorsában is.